Sanyi és Pali éjszakája
Túlzás ezt mondani, tudom, túlzás. Hiszen szombaton (igen, azon a szombaton, szeptember 16-án) a Játékszín mindent beleadott. Jó blogger módjára végigtoltam a napot bent, gondoltam megnézem, hogy muzsikálnak, ha nem a 39 lépcsőfok próbáin dolgoznak.
Eleve kezdjük ott, hogy a Színházak Éjszakáján már délután háromtól készenlétben álltak, illetve az első műsorra akkor lehetett beülni. Besurrantam, se gyerek nem voltam, se szülő, de inkább az előbbit sajnáltam, úgy játszottam volna én is Zsurzs Katival és a random összeválogatott gyerektársulattal. Azonnali instrukciókra tök civil gyerkőcök előadtak egy mesét, öltöztek, vetkőztek, táncoltak, közben Zsurzs Kati énekelt, és néha benyögött egy-két poént a felnőtt hallgatóságnak. Irigy voltam az aranyszínű koronára is, amit a kicsik hazavihettek.
Persze nem panaszkodom, mert ami azután következett, azt mind én hoztam haza. Nem tudtam egyszerre két helyen lenni, és a kulisszába úgyis bejutok majd, élvezni akarom annak előnyét, hogy egyedül is felderíthetem majd a terepet. Ötven fős csoportok indultak óránként, hat körben - ez testvérek közt is háromszáz ember. A Játékszín kicsi színház, kicsi a backstage is, úgyhogy le a kalappal.
Szóval ez a házbejárás ment, közben a Bock Színpadon óránként más-más műsorral és új közönséggel folyt a móka. Persze én, aki mindegyiken ott voltam, látom, hogy csalafinta dramaturgiával egyre jobban bepörgették a hangulatot. Ahogy mentünk bele az estébe, az embernek már az agyát is el kellett dobnia. Először három énekes (ez hülyeség, mert színészek) volt a kisszínpadon, Lévay Viktória, Szőlőskei Tímea és Vadász Gábor, a magyar Antonio Banderas - ezt ők mondták viccből, de megpróbálom elterjeszteni. Aztán megérkezett Csonka András, aki elkezdte hergelni a népet, neki igazán nem fáradság pódiumtáncossá varázsolni egy nőt a közönség soraiból. Egy csomó ember hátul állt, nem érdekelte őket, hogy a nézőtér megtelt. Azt mondja egy asszony a férjének (arra, hogy állnia kell hátul): "Nehogy már szomorú legyek, amiért itt vagyok!"
Közben a városban dugók, forgalmi guzmik, minek következtében Szulák Andrea késett egy kicsit, úgyhogy amíg vártuk, ki is tűztem a színház elé, megnéztem a Hopp on, hopp off-buszt, ami a Játékszín és a Karinthy között közlekedett. Ilyen még nem volt soha, ez az ő újításuk, a fedélzeten olyan színészek sztendapoltak, mint Kerekes József, mondom, hogy kár, hogy nem lehettem két helyen. Na, megjött Szulák Andi, konkrétan úgy kellett befúrnia magát a tömegben a színpadig, elnézést, elnézést, ott tolakodott, hát nagy röhögés volt, amikor észrevették, hogy ő az. A nő aztán egy órát táncolt, énekelt, beszélt, nem kell többet mondanom, ő a Szulák. Mindenkinek megvan a saját közönsége, és ha karszalaggal lehet jönni, akkor mindenkiért tisztességesen kiszobrozták a sort az emberek.
Hú, jön az intellektuális program, gondoltam, ez súlyos lesz a két buli után. Versek. Nem arról van szó, imádom a verseket, csak ne szavaljon nekem komolykodva egy színész, majd én olvasom, ahogy akarom. Hát, ezek nem vicceltek. Illetve vicceltek. Hirtling István, Vadász Gábor, Szőlőskei Tímea, Erdélyi Tímea és Zsurzs Kati különféle stílusokban olvasott fel költeményeket, a közönség dőlt a röhögéstől, de ők is egyébként. Egymáson kiválóan szórakoztak, ami még dobott a hangulaton.
És aztán elérkeztünk az estéhez. ...Tied a világ! - ez a címe annak a musicalnek, ami amúgy műsoron van a Játékszínben. Az eredeti terv az volt, hogy négyszer fél órát adnak ebből a produkcióból, kicsit rendhagyóan, kicsit kulisszásan. Az első még rendben le is ment Feke Pállal, Nagy Sándorral, Vecsei Lászlóval, közreműködött még Simon Panna Boglárka és Pusztaszeri Kornél. A "rendben lement" azt jelentette, hogy ugye először csak épp annyit improvizáltak, hogy biztosítsák a jó hangulatot, ami persze alapjáraton nagyon durva volt, mert nem tudták fékezni magukat a nagy éjszakai szabadságban. Hozzáteszem, hogy közben élő rockzenekarral a Szörényi/Bródy-dalok rohadt jól szóltak. A második félórában (ami mindig több volt, mert nem bírták abbahagyni a hülyeséget), amelyre megérkezett Serbán Attila is, elkezdődött a brutális szórakoztatás, mert ugye nem adhatták elő szóról szóra ugyanazt, amit Attila nélkül, meg hát ők sem akarták unni. A közönség visítva röhögött a kiszólásokon, a mozgásukon, ezek meg, mint a gyerekek (nézd, apa, nézd) boldogok lettek, hogy a közönség sem volt normális, és még jobban megőrültek. És itt jött a nem várt fordulat. A csúnya eső odakint. Sor nem állhatott a színház előtt, így aztán be is fejezhették volna az egész bulit, viszlát, kösz, hogy jöttetek. De: megjelent az igazgató, és azt mondta a közönségnek, hogy nagyon esik kint, ha nem akarnak megázni, szívesen előadják még egyszer a fiúk ezt a fél órát. Akarnak-e maradni? (Szerintem egy hétig is akartak volna.) Persze! Ami ezután következett, azt mosolyogva írom. El tudjátok képzelni azt a rövid műsort, amit öt perce látott ugyanaz a közönség? Nagy Sanyi és Feke Pál konkrétan bepörgött, mire a teljes nézőtér is. Volt ott pizzafutár lány Vecsei László személyében, volt klasszikus balett a kis törékeny Palika előadásában, Nagy Sanyiba egyszerre öt showman bújt, Serbán Attila meg kapkodta és dobálta vissza a labdákat. Ordítva röhögtek az emberek. És mindenki sírva távozott.
