1. Életrevalók előtt…

Életrevalók… kopogok egy kényelmetlen, új cipőben, az Oktogonnál szállok le, mint mindig, és készülök magamban a nagy kérdésre, amelyre választ keresek:

Miért éppen ez az előadás a listavezető a kozonseg.hu-n?

A filmet már mindenki látta, valószínűleg nagymama is, már kifutott annyira, hogy a tévében is leadták.

Valahogy így van ez: ha már a tévéig kifut egy jó film, jöhet a színházi adaptáció is.

Aggódom, bevallom sose néztem a világot jelentő deszkákra adaptált filmet, fenntartással kezelem az ilyen műfajt, az az érzésem támad, hogy haldoklik a színház, ha már filmekhez kell nyúlnia, pótcselekvésnek érzem a vászonról kölcsönzött sikertörténetek színpadra állítását.

Bevallom, én a koordináta-rendszer másik végéből érkezem, rajongok a Goda Gáborért és az Artusért, szeretem a performanszokat, imádom a Trafót vagy a MU színházat, bírom a pályakezdő, a Játékszínes társulatnál sokkal névtelenebb kísérletezőket. Bevallom, szkeptikus vagyok. Bevallom, még csak ismerkedem a Játékszínnel, a szórakoztató színházzal, Horgas Ádám rendezéseivel, az itt megforduló celebekkel, szinkron- és filmszínészekkel. Ez nekem ismeretlen világ, de a játék kedvéért elhatároztam, a végére járok, Budapest közönségét – és általában a közönséget -- miért vonzza sokkal nagyobb mértékben a szórakoztató kőszínház, mint az alternatívok. , A nyomozás indul, lássuk, velem mi történik, ha elvegyülök a szórakoztatás műfajában?

Az Életrevalók tehát a kozonseg.hu-n listavezető, beelőzi például a Katona Nórá-ját vagy a Vígszínházas Pál utcai fiúk-at – ez így elsőre már egy felkiáltó jel, szakma ide vagy oda, azért a színház mindig is a közönségen, közönségnek élt. Vajon kik rejtőznek a voksok mögött?

Hátulról, vagy hivatalos nevén: a művészbejáró felől közelítek. Az eddig ismeretlen kapusbácsival pacsizok, aztán elteszem tölteni a telefonom, a Bock-színpadnál várok. Még a délutáni előadás második felvonása megy. Kíváncsi vagyok. Ebben a Horgas-féle Életrevalók-ban Vadász Gábor békéscsabai roma színész játssza az eredetileg fekete bevándorló szereplőt.

Én a nyolckerben lakom most, és a szomszédomból gyakran ugyanolyan zene szokott átszűrődni, amit most szűrődik át a színpadról, ez a tipikus cigány-mulatós-lagzizene.

Továbbra is szkeptikus vagyok. Pontosabban: pláne!

Összerakom a kérdéseimet, és elszívok egy cigit, túl sok időm már nincs körmöt rágni, mert kiözönlenek az első előadás nézői.

Indul a bevetés!

„Elnézéstazavarásértaszínházbloggerevagyokválaszolnaegykétkérdésrenévtelenül” – hadarom. Egy megkérdezettet kivéve mindenki segít a válaszával.

Hogy tetszett az Életrevalók? Miért ajánlaná annak, aki még nem látta?

• Mert nagyon jó volt a film, és a színpadi változata nagyon színvonalas.
• Bárkinek ajánlanám, akinek szüksége van egy történetre, ami megérinti.
• Kíváncsi voltam, hogy a film után hogy milyen élmény lesz. Nem okoztak csalódást, sőt! A két főszereplő pedig felejthetetlen volt. A roma színész, ő is, ugye, más – mondjuk, én nem tudtam, hogy ki játssza a fekete srácot, nem tudtam, hogy ő is más, nem ismertem színészként, de nagyon jó alakítás volt, a szívemhez nőtt.
• Az hogy roma vagy nem roma, ez nem számít, ez a fiú tudott valamit, amit más nem. Engem főleg ennek kapcsán érintett, nemrég halt meg a férjem, tudom, hogy milyen az ágyhoz kötöttek vagy mozgáskorlátozottak élete.
• Attól tartottam, hogy rossz szájízzel megyek haza majd a téma miatt, de ez nem így van, nagyon visszaadta az ember életkedvét, hogy egy ilyen beteg ember is elkezd újra élni, visszajön az életkedve a fiatal romafiú mellett. Csodálatos, ahogy ez a fiú a gettóból felemelkedik mellé, és végül teljesen azonosulnak.

Mi az, amit ma hazavisz magával?

• Sok nevetést.
• A poénok nagyon jók voltak, azokat viszem haza magammal.
• A két főszereplőt.
• A zenét.

Miért választotta a színházat a film helyett?

• Mert itt nincsenek zavaró tényezők – nem fő le a kávé, nem merül le a laptop, sokkal közvetettebb, érezzük a színészeket.
• Én nem láttam a filmet – épp mondtam a barátnőmnek, hogy annyi csatorna van, tudni kéne, melyiken megy, hogy a filmet is megnézzem.
• Régi szerelem. Illetve így ismerjük meg az újakat. Mi a régieket jól ismerjük, régóta járunk színházba, de azt nem tudtuk, ki ez a Vadász Gábor, és nagyon szerettük. Annyi új, tehetséges színész van, akiket csak ilyenkor ismerhetünk meg.

Hangfelvevőt leállítani, ma először találkoztam a Játékszín közönségével.